“Egy protestáns megfigyelés, nő írta, Hegedűs Gyöngyi: „a semmiben a nincs / emberi szennyeződés”.

És egy másik protestáns megfigyelés, nő írta ezt is, Marilynne Robinson: „Szerintem a transzcendencia gondolata a teremtés félreértelmezésén alapszik. Minden tiszteletet megérdemel az Ég, de a csoda helyszíne itt van köztünk.”

Nem tanították meg, hogy kell boldognak lenni. Nem mert nem akarták: egyszerűen nem voltam tanulékony.

A Lélek titkát Caravaggio vitte sírba, gondoltam, de amikor megpillantottam Artemisia Gentileschi Juditját, az ún. Uffizi-Juditot a Judit felé törő vérsugárral, megértettem, hogy az áldozat sem maradhat tiszta sohasem, senki, még a kereszten függő Jézus sem.

Csak az a színház méltó a figyelmünkre, amelyben vagy a néző vagy Isten a tettes – nincs harmadik.

Brecht szerint a társadalom legkisebb egysége két ember (Kis organon), utána meg és persze párhuzamosan vele azért folyik a harc, hogy egy, egyetlen egy ember a maga abszolút különvalóságában és fikcionalizált identitásával legyen ez a legkisebb egység. Pedig a gyermek mindig ott van, minden körülmény kikerülhetetlenül számol vele vagy feltételezi: mint lehetőséget, várakozást vagy sejtést; mint egy vétlen vagy jól eltervezett gyilkosság áldozatát; mint szubverzív megváltót, kiengesztelődésünk szerzőjét.”

A teljes bejegyzés a Pannon Tükör Online oldalán, ITT.