“Lehet még variálni, tudnám is. De tényleg, mit lehet Isten után írni? (Nem, nem imádkozom. Én, Uram, részt akarok venni a fene nagy működésben, erős igényem van erre, bármilyen szemetelés is vagyok. Tehát nem ima, nem halleluja, legföljebb munkadal. Nem zeng, de zihál, mint egy kicsi traktortüdő. Az ima nem részvétel, tudjuk. Kivonulás. Én, bocsánat, bent maradok dolgozni. Úgy hát lehet-e egyáltalán írni bármit az isten után? Semmit nem kell, ez az általános álláspont. De az ember olyan fűszál, hogy megbuherálja a legnagyobb rétet is. Jókedvében, kétségbeesésében, de variál. Ha jó, akkor is variál. Ha nem jó, akkor is. Kísérletezik, mint száj a meleg kenyérrel. Szerintem isten után nem mutat jól a felkiáltójel, de a kérdőjel mindenképpen. Nekem ez tetszik: Isten? Vagy: Isten?! És így is lehet még: ?Isten?”

A teljes írás a Tiszatáj folyóirat online oldalán, itt olvasható.